Baricco Selyem című regénye 2 órás olvasmány, de a hangulata, mondhatni zenéje sokáig elkísér még bennünket.

Aki nem olvasott még a szerzőtől könyvet, annak leginkább a stílus tűnik fel, keresetlen, néha odavetett mondatai, amelyek mégis egyfajta egészet alkotnak. A fülszöveg fehér zenének titulálja, számomra az ismétlődések miatt kész zeneműnek tűnt. Bár nem vagyok otthon a szimfóniák világában, de ez a könyv valami olyasmi.

Olvashatunk benne Japánról, dél-franciaországi faluról, a selyemhernyókról, és a szerelemről. A szerelem központi témája a könyvnek, annak ellenére, hogy a háttérben húzódik meg mindvégig, és az utolsó oldalakon egy hatalmas, hangos csattanást (pofont?) kapunk az írótól.

A főszereplő saját életén kívül él, látogatóként van jelen saját világában, ki tudja, mennyire van ennek tudatában.

Akinek az eddigiek egy kicsit fura összevisszaságnak tűnnek, ne csodálkozzon, viszont annyit garantálhatok: a regény az én írásomnál rendezettebb. Viszont a megkezdett gondolatok befejezése sokszor az olvasóra vár.

14 év felettieknek ajánlom, Európán belüli repülőútra tökéletes, de egy esti film helyett is csodálatos élmény.

Film is készült belőle, nem tudom, szeretném-e látni.

Szerző: macimalna  2009.03.05. 21:13 Szólj hozzá!

Címkék: japán szerelem selyem xix. század

Avery Corman Tökéletes válás című könyvét gyorsan elolvastam. Sokszor tűnt az elején zavarónak, néha unalmasnak a stílus, majd ez gyorsan megváltozott, könnyen beleéltem magam a szereplők helyzetébe, azonosultam érzelmeikkel, megfeledkeztem a néha kényszerfordítottnak tűnő mondatokról.

Nagyon tetszett. Egy általánosnak is mondható helyzetet mutat be: kétkarrieres házasság megy csődbe, és nagyon úgy tűnik, a tizenéves fiú mellett szülei is megisszák a levét a dolognak. Corman végül kivezeti őket a bajból, de az utolsó oldalakig minden szereplőt egy, az olvasó által mélyen átélhető nehéz úton vezet végig. Az anya új párkapcsolatának problémáival küzd, az apa gyorsan beleugrik következő házasságába, és mindketten úgy érzik, közös életük gyümölcse, Tommy túl átlagos képességű gyerek, talán kicsit átlag alatti, amit ők néha szégyellnek.

Nehezen küzdenek meg a gondolattal, és amikor a fiúnak elege lesz a szülei által számára kijelölt útból és fellázad, a szülők kétségbeesnek.

Szép történet szülőnek-gyereknek, meghagyva a boldog végkifejlet lehetőségét, segítve ezzel bizalmunkat a problémák, gondok tanító, végső soron jóra vezető hatásában.

A művészetről szóló szál különösen tetszett, és az apa gyerekekért végzett, nem elsősorban a profitszerzés vezette munkája is: cége ugyanis játszóterek berendezéseit gyártja, árulja. Az anya példája azt bizonyítja, merj nagyot álmodni, valósítsd meg és próbálj megélni belőle, de ne feledkezz meg a család és a munka közötti egyensúly fontosságáról. A gyerek pedig szinte dacból ugrik fejest a semmibe és végül kiderül, a döntés helyesnek bizonyul.

Kellemes, de érzelmi mélységeket is biztosító olvasmány esős-havas téli délutánokra-hétvégékre, pár óra alatt kiolvasható, és a mellékszereplők bemutatott élethelyzetei is sok tanulságot nyújtanak.

Szerző: macimalna  2009.02.04. 20:28 Szólj hozzá!

Címkék: barátság festészet válás amerikai egyetemek avery corman

süti beállítások módosítása